(Ed. Johannes Andreae, episc. Aleriensis. Roma: Konrad Sweynheym et Arnold Pannartz, 1469.)
Ősnyomtatványoknak nevezzük a XV. század folyamán készült nyomdatermékeket, amelyeket utólag kézi festéssel is díszíthettek. A Veszprémi Érseki Könyvtár huszonhat ősnyomtatványt őriz. E különgyűjtemény legértékesebb darabja a 37006-os leltári szám alatt őrzött mű, amely a nagy tehetségű római költő, Marcus Annaeus Lucanus (Kr. u. 39–65) Pharsalia című művét tartalmazza.
Lucanus a római irodalmi ezüstkor egyik legjelentősebb eposzköltője volt. Számos alkotása közül kizárólag a Pharsalia című eposz tíz éneke maradt az utókorra. Ez a töredékes mű kiemelkedő irodalomtörténeti jelentőségű: megteremti a verses regény műfaját, a Julius Caesar és Pompeius közti polgárháborút énekelve meg. Művében Pompeiust, mint a jog és szabadság hősét ábrázolja. Arra utal, hogy Caesar győzelmével, a szabadság elvesztésével Róma nagysága is lehanyatlott. Annak ellenére, hogy a szerző Seneca unokaöccseként együtt nevelkedett a császárral, Nero olyannyira féltékeny volt költői sikereire, hogy a Piso-féle összeesküvésbe sodródott Lucanust halálra ítélte.
A világon mindössze huszonhat regisztrált példányát ismerjük a Rómában 1469-ben megjelent rendkívül értékes ősnyomtatványnak. Magyarországon a műből egyetlen példány található, ezt a Veszprémi Érseki Könyvtár őrzi. A nyomtatvány szépségét fokozza az aranyozott és színes festésű, olasz indafonatos címlap és a néhány hasonlóan szép iniciálé. A kötet méltó kerete a gazdagon díszített reneszánsz kötés, amely az 1480-as években készült Budán. Egyes feltételezések szerint a Corvina nyomtatványai közül való. A kötet egykori használója a király vagy az ő közelségében élő bibliofil gyűjtő lehetett.
A különlegesen szép mű 1905-ben már bizonyosan a veszprémi püspöki papnevelő intézet könyvtárának állományába tartozott. A címlapon a veszprémi Szent Anna Szeminárium könyvtárának pecsétje látható.
A kötet hasonmás kiadását a PYTHEAS Könyvmanufaktúra készítette el 2020-ban.