Könyvtárunk vezetőjét, Dr. Kredics Lászlót 2009. március 15-én Veszprém Város Önkormányzata Pro Urbe-díjjal tüntette ki a város kulturális életét és helytörténetét gazdagító több mint négy évtizedes munkájának elismeréseként.
Dr. Kredics László 1965-től gondozta a Püspöki Könyvtárat és Levéltárat. A székeskáptalan és az ötvenes években megszüntetett szemináriumi könyvtár gondjainak megoldása is az ő feladata volt.
1972-ben a Veszprém Megyei Levéltár szakkönyvtárosa lett. Ettől az időtől alkalomszerűen segédkezett a Püspöki Könyvtárban. A kilencvenes évek közepétől a munka rendszeressé, majd 2002 januárjától egész napot betöltővé vált.
Feladatául tűzte, hogy a sok viszontagságot elszenvedett könyvtári és levéltári anyag a lehetőségekhez mérten rendezettségi szintre kerüljön, hogy így mind a saját, mind pedig a kutatók munkáját témaválasztásban segítse.
A több mint 1200 középkori oklevél restaurálása volt az első lépés, melyet meg kellett valósítani, hisz ezek között húzódik meg szerényen az ország második legrégibb oklevele Szent László király korából – 1079-ből. De sürgette ezt a munkát a feldúlt veszprémi főiskola helyreállítását célzó királyi adománylevél is 1276-ból. A restaurált oklevelek új szekrényeket, az új tárolóhelyek új helyiséget követeltek.
Kredics László sikeresen oldotta meg a feladatokat, s közben kibontakozott előtte a szűkebb haza – Veszprém – múltja, s ennek a múltnak még a veszprémiek számára sem eléggé ismert időszaka, a város középkori arculata. Ennek az arculatnak a részletes vonásait az 1960-ban lezárt Gutheil-féle kézirat őrizte féltve, de nem féltékenyen a szerző íróasztalának fiókjában. Kredics László a város iránti szeretettől indíttatva rendezte sajtó alá ezt a művet, mely sikere folytán három kiadást ért meg, 6500 példányban.
A középkori oklevelekkel kapcsolatos sok-sok gondoskodás szülte Veszprém és környéke középkor-végi gazdaságtörténetét bemutató káptalani számadáskönyvnek a megjelenését 1997-ben, mely az 1524-es urbáriummal együtt Veszprém városának, közeli és távolabbi falvainak lakóit vetíti vászonra, bemutatva bajaikat, gondjaikat, munkával teljes életüket. Mindkettőnek társszerzője.
Gutheil Jenő „Veszprémi okmánytár” c. kéziratán 1969 óta sokat dolgozott, melynek megjelentetése csaknem 40 évet váratott magára. A kiválasztott, összegyűjtött középkori oklevelek sok oldalról mutatják be Veszprém városának korai történetét.
Fáradtságot nem kímélve dolgozott azon, hogy azok a kéziratok, melyek még mindig csak a levéltár „fogságában” vannak, az ismeretlenség köntösét levessék s bemutatkozzanak Veszprém megye vagy egy adott település népessége előtt.
A nagy kiterjedésű Veszprémi Egyházmegye értékes forrásanyagot tartalmazó egyházlátogatási jegyzőkönyveinek katalógusát mint munkatárs segítette.
Találkozunk nevével több mű lektoraként, szerkesztőjeként, mutatók, forrásmunkák összeállítójaként egyaránt.
Könyvtárosi munkája adta az ihletet, hogy feldolgozza a Püspöki Könyvtár ősnyomtatványait és XVI. századi könyveit, mely 1978-ban jelent meg a „Veszprém Megyei Múzeumok közleményei 13.” kötetben.
Számba vette és feldolgozta a Püspöki Könyvtárban található régi magyarországi nyomtatványokat.
A Veszprém megyei nyomdák termékeit 1860-ig terjedően a teljességre törekvően tette a kutatók számára hozzáférhetővé.
A több mint hatvanezer kötetes könyvtár változatos feladatokkal jelentkezik, s ezek megoldását törekszik megoldani.
[Fotó: Veszprémi Napló]
Dr. Kredics László 1965-től gondozta a Püspöki Könyvtárat és Levéltárat. A székeskáptalan és az ötvenes években megszüntetett szemináriumi könyvtár gondjainak megoldása is az ő feladata volt.
1972-ben a Veszprém Megyei Levéltár szakkönyvtárosa lett. Ettől az időtől alkalomszerűen segédkezett a Püspöki Könyvtárban. A kilencvenes évek közepétől a munka rendszeressé, majd 2002 januárjától egész napot betöltővé vált.
Feladatául tűzte, hogy a sok viszontagságot elszenvedett könyvtári és levéltári anyag a lehetőségekhez mérten rendezettségi szintre kerüljön, hogy így mind a saját, mind pedig a kutatók munkáját témaválasztásban segítse.
A több mint 1200 középkori oklevél restaurálása volt az első lépés, melyet meg kellett valósítani, hisz ezek között húzódik meg szerényen az ország második legrégibb oklevele Szent László király korából – 1079-ből. De sürgette ezt a munkát a feldúlt veszprémi főiskola helyreállítását célzó királyi adománylevél is 1276-ból. A restaurált oklevelek új szekrényeket, az új tárolóhelyek új helyiséget követeltek.
Kredics László sikeresen oldotta meg a feladatokat, s közben kibontakozott előtte a szűkebb haza – Veszprém – múltja, s ennek a múltnak még a veszprémiek számára sem eléggé ismert időszaka, a város középkori arculata. Ennek az arculatnak a részletes vonásait az 1960-ban lezárt Gutheil-féle kézirat őrizte féltve, de nem féltékenyen a szerző íróasztalának fiókjában. Kredics László a város iránti szeretettől indíttatva rendezte sajtó alá ezt a művet, mely sikere folytán három kiadást ért meg, 6500 példányban.
A középkori oklevelekkel kapcsolatos sok-sok gondoskodás szülte Veszprém és környéke középkor-végi gazdaságtörténetét bemutató káptalani számadáskönyvnek a megjelenését 1997-ben, mely az 1524-es urbáriummal együtt Veszprém városának, közeli és távolabbi falvainak lakóit vetíti vászonra, bemutatva bajaikat, gondjaikat, munkával teljes életüket. Mindkettőnek társszerzője.
Gutheil Jenő „Veszprémi okmánytár” c. kéziratán 1969 óta sokat dolgozott, melynek megjelentetése csaknem 40 évet váratott magára. A kiválasztott, összegyűjtött középkori oklevelek sok oldalról mutatják be Veszprém városának korai történetét.
Fáradtságot nem kímélve dolgozott azon, hogy azok a kéziratok, melyek még mindig csak a levéltár „fogságában” vannak, az ismeretlenség köntösét levessék s bemutatkozzanak Veszprém megye vagy egy adott település népessége előtt.
A nagy kiterjedésű Veszprémi Egyházmegye értékes forrásanyagot tartalmazó egyházlátogatási jegyzőkönyveinek katalógusát mint munkatárs segítette.
Találkozunk nevével több mű lektoraként, szerkesztőjeként, mutatók, forrásmunkák összeállítójaként egyaránt.
Könyvtárosi munkája adta az ihletet, hogy feldolgozza a Püspöki Könyvtár ősnyomtatványait és XVI. századi könyveit, mely 1978-ban jelent meg a „Veszprém Megyei Múzeumok közleményei 13.” kötetben.
Számba vette és feldolgozta a Püspöki Könyvtárban található régi magyarországi nyomtatványokat.
A Veszprém megyei nyomdák termékeit 1860-ig terjedően a teljességre törekvően tette a kutatók számára hozzáférhetővé.
A több mint hatvanezer kötetes könyvtár változatos feladatokkal jelentkezik, s ezek megoldását törekszik megoldani.
[Fotó: Veszprémi Napló]